Ha a reklámipar mindent látna
Ügyeskezű Gábor kollégánk nagyszabású lakásfelújításba kezdett. Családi összefogással a barátságos kis lakásra teljesen új ruhát szabnak: a fürdőszoba nagyalakú, dizájnos csempét kap, gipszkartonból csinos válaszfalakat, rejtett polcokat és falfülkéket építenek, a hálóban galériás franciaággyal használják ki optimálisan a rendelkezésre álló teret. A munka minden részfeladatát maguk végzik el, nem bízzák szakemberre. Egy kis érzékkel, kellő elhivatottsággal és elegendő idővel bármi megvalósítható házilag, magas minőségben. Ő ebben hisz. Nem utolsósorban így egy csomó pénz is megspórolható.
Gábor, ahogy a digitális kor megköveteli, a készülés-szépülés minden fázisát megosztja a facebook-on rokonokkal, barátokkal. A jól végzett munka elismeréseként jönnek is a lájkok dögivel. Egy kis simogatás a léleknek – ennyi jár a jómunkásembernek.
A Sors is követi az idővonalunkat?!
Mintha egy hatalmas, láthatatlan kéz keverné a lapokat, éppen ebben az általunk lefestett időpillanatban érkezik egy váratlan e-mail Gábor címére:
„Régi vágya, hogy élhetőbb és otthonosabb hellyé tegye a lakását? Ne csak tervezgesse a felújítást! Kedvezményes ajánlatunkkal most még könnyebben újjávarázsolhatja álmai otthonát!”
Az egyik legnagyobb hazai bank elektronikus levele égből jött segítséget ígér a lakásfelújításhoz. Véletlen lehet? Vagy valóban a bank is szkenneli a facebook-ot és tudatosan vadássza a szóba jöhető klienseket?
Gábornak tetszene. Ő nem bánná.
Beszélgettünk már erről sokat. Vannak, akik pártolnák a fejlődés eme mérföldkövét, mások felháborodnak rajta. Krisztián szerint, amit nyilvános beállítással megosztunk magunkról a közösségi oldalakon, az mindenki számára nyilvános információ és előbb-utóbb fel fogják használni. Hogy ez jogilag aggályos-e, azon már lehetne vitatkozni, de azt minden facebook használónak tudomásul kell vennie, hogy ezekhez a személyes adatokhoz bárki hozzájuthat egyszerű módszerekkel. A felhasználás mikéntje a jogászoknak évek óta fejfájást okoz. A törvény jelenleg azt mondja, hogy cégként semmilyen rendszerben nem tárolhatod, ha az érintett kifejezetten nem járult hozzá. Bármilyen vállalkozás láthatja, tudhatja, megjegyezheti az adataidat, dönthet ezek alapján – de nem tárolhatja el sehol. (Más kérdés, hogy ha ugyanannak a magánembernek kiállítasz egy áfás számlát a nevével, lakcímével, utána azonnal ki kellene törölnöd az adatait?! A törvény, valljuk be – bár nagy hangsúlyt kap manapság a személyiségi jogok védelme – egy kicsit baltával faragott.)
Jogilag szigorú korlátok közé szorítják a szabályokat, ezért a kérdés inkább elvi síkon merül fel: nem keltene-e visszatetszést, ha a bank azért keresne meg minket, mert látja a lakásfelújításunk képeit? Ha az utazási iroda a legutóbbi thaiföldi nyaralásunk megosztott fotói kapcsán ajánlatot tenne olcsóbb szállásra? Ha a táplálékkiegészítő cég a legújabb zsírégető csodaszerével akciózna, mert észrevette, hogy az a kis úszógumi a derekunkon már a tavalyi időfolyamunkon is ott figyelt az edzőtermi képeinken?
Testreszabott ajánlatok, amikkel nekünk lesz még jobb? Vagy durva beavatkozás a magánéletünkbe?
Áldás vagy átok? A vélemények valószínűleg megoszlanak. A fejlődés evolúciója pedig eldönti majd, mit hoz a jövő.
