Az üzletkötő nyaral

Eljött a várva várt pihenés ideje. Az Üzletkötő mindent előkészített, bepakolt, elintézett, elzárta a gázt, megszervezte a kutya etetését, teletankolta a kocsit, ellenőrizte a guminyomást. Levezetett egyhuzamban 150 kilométert, átvette a szállást, felcuccolt a kocsiból. És most egy puha pokrócon napfürdőzik a Balatonparton, a sűrű zöld fűben fekve a 35 fokban. A gyerekek pancsolnak a sekély vízben, asszonyka féltő felügyelete alatt. Az Üzletkötő mosolyog, idén nyáron először. Hiába, a Balcsi ma is ugyanolyan varázslatos.

1.

Megcsörren a telefon. Az egyik éppen futó projekt beszerzési igazgatója az. Nem lehet nem felvenni.
– Üdvözlöm, Trebecsnik úr! – mondja az Üzletkötő kissé zavartan, miközben halkan nyögve feltápászkodik fekvő helyzetéből. – Nem, igazgató úr, dehogy zavar! Az irodában, persze.
Közben rémülten nyitja fel a laptopot. Semmit nem lát a vakító fényben. Hol van árnyék? Gyorsan egy lombos fát ide!
Kapkodva lépeget mappából mappába. Projektek. Futó projektek. Hol a Trebecsnik mappa? Nem ide tette?!

– Igen, persze. Megvan az ajánlat, Trebecsnik úr. Csak éppen lemerül a laptopom. Ha megengedi, töltőre teszem és visszahívom.
Ezzel nyert egy pár percet. Pörögnek a fogaskerekek. Ki van most bent? A Hajdúnak lehetne szólni? Nem, az nem jó, ő így is sokkal több üzletet hozott, nem kaparinthatja meg a „Trebi”-t is! A Sacika? Ő kedves, de nem tud egy ekkora ügyfelet kezelni. Ehhez rutin kell, évek. Neki még tanulnia kell. Megvan! Felhívom a Vadász Gyurit!

– Szevasz Gyurikám! Karesz vagyok. Igen, minden OK, szép időnk van. Fürdenek. Köszi a kérdést. Megnéznéd nekem a benti gépen a Trebecsniket? Tudod a jelszavam? Ott van a kis zöld cetlin a monitor előtt. Lépjél be és keresd ki a futó projektekből. Van egy ajánlat a gumisoktól, de nem tudom, valami Keresztes, vagy Kerekes… Veretes Bt! Az az! Nézd meg az e-mailben, küldtek egy ajánlatot. Abban van az ürge száma, felhívnád nekem? Kérdezd meg, hogy a teljes projektre mennyi a kedvezmény. És utána szólj be a Sacikának, hogy készítsen elő egy szerződést. Ja, és küldd már át lécci a szállító számát… nem, ne hívd fel, ne idegesíts, azt csináld, amire kértelek! Keresd ki a névjegyekből, valamilyen Ottó asszem és küldd el SMS-ben. A cégesre, persze. Nagyon köszi. Bocs, hogy ideges vagyok, de elég felkészületlenül ért a hívás a Balaton közepén… Jövök neked eggyel. A Misi száma megvan neked? Átküldenéd? Köszi. Tényleg hálás vagyok. Ha sikerül az üzlet, a jutalékból osztozunk majd valahogy. Küldd át lécci a Trebecsnik ajánlatát is. De ne mondd a főnöknek, hogy most innen intézem. Nem szereti, tudod. Na, hívom a Trebit, mert bepörög, ha megváratják. Köszi, átadom, üdv a nejednek. Szevasz.

2.

Megcsörren a telefon. Á, a Trebecsnik! Az egyik éppen futó projekt beszerzési igazgatója. Már várta a hívást.
Minden OK, fel fogja venni a telefont és megmondja neki, hogy ő éppen nyaral a Balcsinál, de semmi vész, minden elő van készítve! Átadja az ügyet egy nagyon kedves kollégájának, aki rövidesen jelentkezni fog.
Felhívja a Vadász Gyurit és megkéri, hogy keresse ki a Trebecsniket a CRM-ből, olvassa át a levelezések előzményeit, azzal 3 perc alatt képbe kerül, oda van becsatolva a szerződés-tervezet és a gumisoktól a szuper ajánlat. Benne van a Trebi száma, hívja fel és e-mailben küldje ki neki a szerződést, meg a gumis ajánlatot és ügyesen zárja le az üzletet. Rendes srác a Gyuri, biztosan segít majd, persze a jutalék marad az övé, hiszen eredetileg ő hozta az üzletet – ha majd a Gyuri megy nyaralni, cserébe ő adja vissza a szívességet. Ez így korrekt.

A telefon kitartóan csörög, ő pedig felveszi és mosolygósra állítja a hangját. – Üdvözlöm, Trebecsnik úr! Már vártam a hívását…